A személyes történelem és az elbeszélt történelem nagyon értékes terepet kínál a nők történetének vizsgálatára. A nők történetének, azaz a nőtörténelmek láthatatlansága megszüntethető azáltal, hogy az elbeszélt történeti forrásokat is igénybe vesszük. A nők nagyon gyakran a családi emlékezet hordozói és a helyi közösség történetének továbbadói. Az elbeszélt történelem a XX. századi történelem folyamán felértékelődött és számos, a hivatalos történetírás által nem ismert esemény kizárólagos forrásaiul szolgálnak. Ebben a fejezetben azt mutatjuk be, hogy az elbeszélt történeti források szakszerű felhasználása hogyan alkalmazható a történelemórán. Ezt a megközelítést használtuk a „Három női generáció: órai tevékenység” c. alfejezetben is.
Mi az elbeszélt történelem (oral history)?
Ez a történettudományi megközelítés a történeti narratívára épül és a történeti bizonyítást szóbeli forrásközlők véleményeinek ütköztetésére építi, kiegészülve a hagyományos történeti források tárházával. Talán kicsit ellentmondásosnak tűnik, ha azt írjuk: ez az egyik legdemokratikusabb formája a történeti kutatásnak. Ez a módszertan ugyanis nem igényel drága eszközöket és bárki által elérhető, aki állandó és kész hallgatni, figyelni és beszélgetni. Ezen kívül bárki válhat történésszé és adatközlővé. Mindenkinek van elbeszélhető története, elmondható múltja, amelynek egyes részleteit szeretné megosztani másokkal és a beszélgetések tárgya szinte korlátlan.
Mi a haszna az elbeszélt történelemnek (oral history)?
Nemcsak könnyű elérhetősége és rugalmas felhasználhatósága miatt javasoljuk az elbeszélt történelem, az oral history eszközét bevinni a történelemórákra. Ez a módszer és ez a történetkutatási és tanulási eszköz több annál, minthogy olcsó módját keresnénk annak, miként helyettesítsük a komplex audiovizuális történelem tanulási CD-ROMokat, szoftvereket. Ez a módszer rengeteg olyan pozitívumot hordoz, amelyet érdemes a tanórai tanítási stratégiába beépíteni.
Az oral history módszere segíti a diákokat abban, hogy fontos szociális jártasságra tegyenek szert
Rengeteg olyan alapvető szociális készség létezik, amelyet a diákok az elbeszélt történelem módszertanában hasznosítani tudnak: meg kell tanulniuk odafigyelni és figyelmesen hallgatni interjúalanyukat, anélkül hogy folyton kérdezne. Át kell gondolniuk, hogyan formázzák kérdéseiket, hogy hasznosítható, releváns és fontos válaszokat kapjanak egy adott korszak vagy egy adott történeti esemény kapcsán. Ez a módszer arra is rávezeti a diákokat, miként tegyenek fel kényes történeti eseményekkel kapcsolatos kérdéseket, anélkül, hogy beszélgetőpartnerük, - aki a történeti cselekmények szemtanúja volt - ezt zokon vehetné. Ez a módszer hozzájárul a diákok kommunikációs készségeinek fejlődéséhez is: hanghordozásuk, mimikájuk, testbeszédük magasabb szintű kommunikációs feladatok megoldására is képessé teszi őket.
A módszer társadalmi jelentősége
Az elbeszélt történelem kutatási módszere áthágja a korlátokat az emberek között és nagyon fontos szocializációs szerepet játszhat, ugyanis a diákok egy-egy korszak szemtanúival beszélgetnek, akik általában korosztályuknál sokkal idősebbek. A „nagycsalád” mintája Európa-szerte eltűnt és azt eredményezte, hogy a legtöbb országban megszakadt az évszázados kommunikációs kapcsolat az idős és fiatal generációk között. Ennek következtében az idősek és a fiatalok egymásról kialakult sztereotípiái nagyon károsak a társadalom egészére nézve. Éppen ezeket az előítéleteket lehet eltüntetni a beszélgetések során. Az oral history módszere közös élményt jelenthet, amely a személyiség empátiáját és mások kvalitásainak megbecsülését egyaránt fejleszti. Kölcsönös tiszteletet épít a szemtanú és a kérdező diák között.
Az elbeszélt történelem népszerűvé teszi a múltat és a személyes történeteket a diákok körében
A módszer további előnye, hogy a történelemtanulás emberi arcot nyer. Sok diák ekkor tapasztalja meg, hogy a történelem nem a tanórára korlátozódik, hanem olyan valóságos történés és élmény, amely közvetlenül hat személyiségükre. Ez a tanulási ág arról szól, hogy honnan jöttünk, intim és közvetlen kapcsolatot teremt a jelen és a múlt között. Gyakorlati és aktív készségekre nevel, és ami a legfontosabb: a diákok közvetlenül megtapasztalhatják a történész munkájának számos eszközét, a kérdésfeltevés lehetősége a kezükbe kerül, ezáltal a történelemóra nem maradhat passzív információáramlás. A diákok nemcsak tanulják, hanem létre is hozzák a történelmet.
E módszer építi a történelmi látásmódot
Nagyon könnyű lenne egy kézlegyintéssel elintézni az elbeszélt történelem módszertanának jellemzését azzal, hogy az csupán szocializációs tapasztalatszerzésre ad lehetőséget, de nincs semmi tudományos haszna. Ha hasznosítani kívánjuk ennek a fontos területnek minden lehetséges tanítási erényét, világossá kell tennünk azt is, hogy az interjúk történettudományi igényű feldolgozása hogyan kezdődhet el. A diákokat ennek megfelelően bíztatni kell arra, hogy elemezzék az interjúkban elhangzottakat, rendszerezzék az így nyert információkat és tanuljanak meg történeteket építeni a múltról egy-egy interjúalany történetét esettanulmányként kezelve.
Mítoszok rombolása és világképek alkotása
Olyan sokat lehet hallani negatív megközelítésben a helytörténet és a személyes történet provincializmusáról, hogy a diákok gyakran félnek attól, hogy történelmi stúdiumaik során készített interjúik csupán újabb hozzájárulást jelentenek különböző nemzeti mitológiák és populista múltértelmezések újraélesztéséhez. Tanárként soha nem szabad arról elfeledkezni, hogy diákjainkat számos más forrásból, - nemcsak a történelemóráról - naponta érik ilyen történeti mítoszokról szóló információs hatások, és csak akkor vértezhetjük fel őket kritikai készséggel, hogyha aktív eszközöket adunk a kezükbe saját kiegyensúlyozott világképük kialakításához. A tanárnak nagyon óvatosnak kell lennie, hogy a múlttal kapcsolatban maga se váljon újabb mítoszok alkotójává. Nem szabad elfelejteni, hogy a pedagógus feladata elsősorban az, hogy a múltról alkotott vélemények kritikai vizsgálati igényét kialakítsa a diákokban, nem pedig az, hogy az egyoldalú történeti mitológiákat saját, esetleg előítéletes elgondolásaival váltja fel a diákok gondolkodásában.
Az elbeszélt történelem lehetőséget ad a diák számára ahhoz, hogy nagy mennyiségű információt szerezzen a múltról
Saját diákjaink az interjúk során rengeteg olyan történeti eseményről szereztek tudomást, amelyek egyébként ismeretlenek maradtak volna előttük a történelemkönyvből. Azzal tértek vissza az interjúkról, hogy miként írták le az idős szemtanúk a német I. világháborús léghajók robbanását Anglia egén 1915-ben, hogyan vettek részt a „fehérek” oldalán az oroszországi polgárháborúban, hogyan énekeltek olasz hadifoglyok dél-angliai táborokban a II. világháború során. Ezek az interjúk számos a nemzeti történelemben is fontos, de idővel feledésbe merült eseményre hívják fel a figyelmet. Ilyenek többek között a harmincas években történt bányaszerencsétlenségek, amelyek élénken élnek számos bányavidékeken az egyes generációk kollektív emlékezetében. Ugyanígy nagyon sokan mesélnek a háború előtti puritán udvarlási szokásokról vagy a testi fenyítés általános elterjedtségéről az iskolákban. Ezek mind olyan hatást gyakorolnak jelentenek a diákok történelemszemléletére, amelyekre a hivatalos, nemzeti alaptanterv alapján készült történelemkönyvek csak marginálisan hívják fel a figyelmet.
A fent vázolt kétségtelen értékek tudomásulvétele mellett ez a történeti kutatási módszer az egyik legkevésbé használt történelemtanítási stratégia. Nagyon gyakran ennek csupán az az oka, hogy a történelemtanárok nem tartják nagyra ezt az eljárást, hiszen egy-egy korszak szemtanúi sokszor kétes értékű információkkal szolgálhatnak a diákoknak, megzavarva előzetes tudásukat is. Az alábbiakban néhány példát rögzítünk annak illusztrálására, hogy milyen típusú problémákkal szembesültek az oral history módszerét alkalmazó diákok.
A történelem különböző korszakainak szemtanúi gyakran hosszadalmasan beszélnek jelentéktelen eseményekről, olyanokról, amelyek csak számukra tűnnek fontosnak, vagy emlékezetesnek. Az egyik interjúalany nagyon hosszan számolt be arról, hogy egyik vevője mennyit panaszkodott a kiszolgálás miatt a boltban. A vita nagyon kevés témára koncentrált és tulajdonképpen jelentéktelen mederben folyt, de a hölgy élénk emlékezete meggyőzte a diákot arról, hogy esetleg egy mögöttes jelentősége is lehetett a nézeteltérésnek. Ezáltal sikerült a diákot félrevezetni a múlttal kapcsolatban.
A történeti források nem feltétlenül egyeznek meg azokkal a tudományos értelmezési keretekkel és módszerekkel, amelyeket a legtöbb történész maga is oszt. Az interjú során gyakran szembesül a diák a megszokott értelmezési kereteket alapjaiban áthágó véleményekkel. Az egyik interjúalany, például részletesen beszámolt arról, hogy mennyire puritán udvarlási formák léteztek az 1930-as évek előtt Angliában és a a házasságkötés előtti szexuális életet mennyire elítélték az angol társadalomban. Lehet, hogy így tapasztalta és ez a vélemény valóban széles körben elfogadott volt, de semmi köze nincs ahhoz a statisztikailag alátámasztott történeti tényhez, hogy ebben az időszakban Nagy-Britanniában a nem kívánt terhességek és az élettársi kapcsolatok száma jelentős volt.
A diákok interjúik során gyakran tapasztalhatták, hogy interjúalanyuk memóriája kihagy, illetve számos esetben rosszul emlékeznek a múltra. Az egyik férfi, például részletesen leírta, hogy 1947-ben telén a nagy hó miatt a busz tetején sétált. A történet lehet, hogy igaz, az is lehet, hogy nem, a diák minden esetre feltétlenül hitelt adott a történetnek. De az igazság az, hogy ebben az évben hihetetlen enyhe volt az időjárás.
Az interjúalanyok az oral history módszer alkalmazása során nagyon gyakran képtelenek olyan részletekre emlékezni, amelyek egyébként fontosak lehetnek. Egy 1904-ben született asszony egyszerűen minden részletet elfelejtett fiatalkorával kapcsolatban. Ebben az esetben fennállhat az a veszély, hogy a diák olyan rávezető kérdéseket tesz fel interjúalanyának, amely az általa hallani kívánt válaszokhoz vezet. A memória és az emlékezet újraaktiválásának egyik legfontosabb és leghasznosabb eszköze lehet fényképek nézgetése, vagy egy-egy kirándulás a múltbeli események helyszínére.
Az interjúalanyok néha átmeneti memóriazavarban szenvednek. Erre példa, hogy egy hölgy a beszélgetés során, aki a 20-as években elszenvedett iskolai testi fenyítésről panaszkodott, és állította, hogy saját fiú testvérét megbüntették, de néhány perccel később miután a diákok a részletekről kérdezték volna, semmire sem emlékezett.
Az interjúalanyok alkalmasint azt a szerepet játszák kérdezőikkel, hogy a kérdező szája íze szerinti válaszokat adják, hogy a kérdező elégedett legyen. Ez a kívánttal éppen ellenkező hatást gyakorol a diákok látásmódjára és újabb történeti mítoszok születhetnek, így nem érik el az eredeti célt.
A szemtanúk bármely történeti eseménnyel kapcsolatban hajlamosak lehetnek előítéletes vagy elnagyolt vélemények továbbadására. Az egyik interjúalany egy amatőr futballcsapat 50-es évekbeli teljesítményével kapcsolatban annyira elfogultan nyilatkozott, hogy nagyon hamar kiderült, hogy nem vehető komolyan elbeszélése. Azt állította ugyanis, hogy csapata annyira könnyedén nyerte meg a meccset, hogy a hideg időben a kapusnak még hóemberépítésre is maradt ideje!
Bármilyen értékes is ez a módszer alkalmazása egyáltalán nem könnyű feladat. Olyan kihívásokat jelenthet, amelyek talán a legnehezebbeknek nevezhetők a történeti kutatás eszköztárában. Amikor diákjainkat történeti interjúk készítésére bíztatjuk, hatalmas féligazságok és torzítások várnak rájuk, amelyeket mi pedagógusként a helyszínen nem korrigálhatunk. Az interjúalanyok nem feltétlenül szándékosan vezetik félre a diákokat, de még ha mindenképpen igazat is akarnak mondani, számos probléma merülhet fel a beszélgetések alatt, mint ahogy ezt a fenti esettanulmányok is igazolják.
Gyakran nehéz releváns információkat szerezni a szemtanúktól és a releváns információkat is viszonylag nehéz rendszerezni és az általános történeti tanulmányokhoz illeszteni. A diákok igyekeznek olyan egyéniségektől információkat gyűjteni, akiknek múltjában valami rendkívülit vélnek felfedezni és ezek az emlékek nem feltétlenül illeszkednek a tágabb értelembe vett történelmi stúdiumokhoz. A diákoknak éppen ezért rendelkezésére kell bocsátani azokat az eszközöket, amelyek révén összehasonlíthatják a személyes történetekben foglaltakat, az ún. hivatalos történetírás eredményeivel.
Az összegyűjtött információk forrásként kezelése
A diákok szerepe
A diákoknak az interjúk során összegyűjtött információkat be kell illesszék a történelmi narratíva szövegébe. Ezt a folyamatot kérdéssorok megfogalmazásával segíthetjük elő, önálló kutatási és kritikai gondolkodási készségeket kialakítva. A diákok számára a feladat az, hogy az összegyűjtött információt az alábbiak szerint értékeljék:
A tanár szerepe
A pedagógusnak segítenie kell a diákokat abban, hogy a fenti tevékenységet minél hatékonyabban elvégezhessék. Ez azért is nagyon nehéz, mert tanárként nem lehetünk ott minden egyes interjún, ezáltal nem korrigálhatunk mindent a helyszínen. Olyan kritikusként kell viselkedni a pedagógusnak, aki arra biztatja diákjait, hogy hozzák meg saját ítéletüket az elhangzottakkal kapcsolatban. Az önálló véleményalkotás megszerzésének érdekében az alábbiakat célszerű a diákok számára segítségként felajánlani:
Annak érdekében, hogy az elbeszélt történelem, az oral history módszertana a történettudomány elvárásainak is megfeleltethető legyen, ajánljuk, hogy a történelemórán végezzék el a fenti eljárást. A tanárnak bele kell élnie magát diákjai gondolkodásmódjába, annak érdekében, hogy segíthesse a módszer a minél többrétű felhasználását.
Az alábbiakban csupán javaslatot teszünk arra, hogy a diákok által összegyűjtött forrásanyagot hogyan lehet egy koherens történetté összeállítani. Természetesen e módszertant minden pedagógus saját felkészültségének és igényének megfelelően szabadon továbbfejlesztheti.
Az 1. történeti munkalapot az alábbiak szerint ajánljuk felhasználásra. Kérjük meg a diákokat, hogy válogassák ki az interjúkban összegyűlt főbb állításokat, oly módon, hogy párokban dolgoztassuk őket. Egy-egy diák meséljen, s a másik rögzítsen írásban ! Az 1. számú történeti munkalapon rögzített főbb megállapításokat vágják kockákra a diákok, ezt követően a 2. számú munkalap megfelelő helyeire rögzítsék ezeket csoportosítva. Ezt követően a pedagógus feladata, hogy a diákok választására, adatrendezésére rákérdezzen és mélyebben elemeztesse azokat. A 3. számú történeti munkalap elsősorban arra szolgál, hogy a diákok választásának és a történeti információk elhelyezésének hátterére alaposabban rákérdezhessenek. Az információkat mérlegelő döntési mechanizmus a történetettudomány és a történetírás egyik legfontosabb technikai és intellektuális mozzanata. Ezt a munkát kiscsoportokban végezzük, majd eredményeit az osztály egészével megbeszélhetjük. Ennek érdekében a 2. munkalapot kinagyítva ki lehet vetíteni írásvetítőn, vagy egy csomagolópapíron a falon lehet összegző elemzést végezni.
A történeti narratíva megalkotása a történelemórán
Az előbbi tevékenységek alapján a történeti források készen állnak arra, hogy az egyes mozaikok egy koherens történetté legyenek összeállíthatók. Az összekötő láncszemet a pedagógusnak kell tematizálnia. Azt az átfogó történeti témakört, amelyhez az adott történeti források kapcsolhatók, a tanár határozhatja meg leghatékonyabban. A történetet írásban rögzítő diákok számára az a legfontosabb feladat, hogy tematikus fejezetekbe foglalják történeti interjúik forrásanyagát, megfeleltetve ezeket a korábbi történelemórákon tanultakkal. Ehhez a 4. történeti munkalapot is felhasználhatjuk.
A nemzetközi perspektívák
Ez a módszer izgalmasan használható nemzetközi történelemtanítási és -tanulási kontextusban is. Kiválasztható a XX. századi történelem témakörei közül például a nők háborús részvétele és ezek hatása a választójog elnyerésére, amelynek helytörténeti és az oral history módszertanát felhasználó történelemtanítási módszertana elvezethet bennünket egy pán-európai történelemtanítás irányába.
1. számú történeti munkalap: történeti források rögzítése interjúk alapján
2. számú történeti munkalap az elbeszélt történelem forrásainak rendezése
| Úgy vélem, ezek az állítások igazak és fontosak: |
Úgy vélem, ezek az állítások nem fontosak: |
| Úgy gondolom, ezek az állítások nem elég jellemzők: |
Úgy gondolom, ezek az állítások csak részben igazak: |
|
Úgy érzem ezek az állítások igazak és fontosak: |
Úgy érzem ezek az állítások nem fontosak, mert: mert: mert: |
|
Úgy gondolom, hogy az alábbi állítások nem elég jellemzők, mert: mert: |
Úgy érzem ezek az állítások nem teljesen fedik az igazságot, mert: |
4. számú történeti munkalap: átfogó történeti témakörök
| Cím:………………….. |
Milyen szerepet töltöttek be a nők a családon belül a 60-as 70-es években? |
Cím:…………………… |
| Cím:…………………... |
Cím:…………………… |
[1] Ezt a fejezetet az angol történész Philip Ingram írása alapján állítottuk össze