II. A XX. SZÁZADI NŐK TÖRTÉNETE – XX. SZÁZADI NŐTÖRTÉNET

Áttekintés a XX. századi nők történetéről: történeti erők, történeti fejlemények és eseménysorok

Bevezetés

Ez az áttekintés azoknak a főbb témaköröknek, fejleményeknek és eseménysoroknak az elemzését kínálja, amelyek a XX. századi európai nők történetének tanításában felhasználhatók. A fejezet anyagát öt tematikus területre bonthatjuk: a munka, a családi élet, a politikai élet, a kulturális élet valamint a háborús konfliktusok területére. A nők történetével kapcsolatos pedagógia egyik legfontosabb kihívása, hogy megtalálja azt a közös szálat, amely az ún. nagy történelem, a klasszikus narratíva felé koherenssé teszi ezeket a történeteket. Egyszerűen nőtörténetnek vagy a nők történetének hívni ezeket a tematikus történelemtanítási elemeket azért nem szerencsés, mert azt a látszatot kelthetik, hogy csak kiegészítő anyagrészről beszélünk, amelynek a számonkérése, megismerése nem is olyan fontos. A fenti öt területet éppen azért választottuk ki, mert kapcsolódási pontként szolgál a XX. századi nők történetének alaposabb megismerésére, ugyanakkor a klasszikus XX. századi történelemtanítás és történelmi reflekció hagyományát is gazdagítja.

A nőtörténet, illetve a női nézőpontú történelemtanítás koherenciájának biztosításához egy másik út, hogy arra az alapkérdésre koncentrálunk, hogy vajon a XX.század folyamán a nők mennyiben tudták saját kezükbe venni saját sorsukat? Ha ezt az alapkérdést feltesszük, akkor a diákoknak világossá válik az ezzel való foglalkozás és tanulás indokoltsága. Ebben a fejezetben számos ehhez kapcsolódó kérdés kerül megfogalmazásra.

Ezt a fejezetet rugalmasan, ugyanakkor precíz és világos tájékozódási pontul kívántuk összeállítani, oly módon, hogy Európa valamennyi országában tanítható legyen az itt felsorolt eszköztár és példatár. Ennek megfelelően a főbb témaköröket kérdések, s nem pedig kijelentések, állítások vagy adatsorok formájában fogalmaztuk meg, amelyeket jórészt el is hagytunk az áttekintésből. Ennek köszönhetően a pedagógusok saját nemzeti történetükhöz saját tényanyagukat, forrásaikat tudják felhasználni a megadott kérdéssorok segítségével. Nagyon valószínűtlen, hogy minden általunk felsorolt kérdés releváns az összes európai történeti régióban. Valószínűnek tűnik, hogy lesznek kérdések, amelyeknek a megfogalmazását a helyi sajátosságoknak és történeti hagyományoknak megfelelően kell finomítani.

Például A nők és a munka világa: főbb történeti kérdéskörök című fejezetben olyan történeti kérdésekkel és társadalmi jelenségekkel foglalkozunk, mint amilyenek az egyenlő fizetség, a gyermekellátás, a munkahelyi körülmények, a társadalmi sikeresség, az erre vonatkozó jogalkotás, az iparosodás és technológiai fejlődés társadalmi hatásai és más kérdések. Ezek közül mindegyik releváns természetesen minden európai nép és állam történetében, de nem feltétlenül ugyanabban a történeti periódusban és nagyon különböző fejlődési formákat és történeti tanulságokat szolgáltatva.

A fenti kérdésköröket ennek megfelelően különböző órai tevékenységekben és különböző módszertani megközelítésekben tárgyaljuk, amelyekből a pedagógusok tetszésük szerint válogathatnak.

A munka, a család, a közélet, a kultúra és a háború történeti tapasztalatai és társadalomtörténeti háttere számos kapcsolódási pontot jelent és ezek bemutatása kiváltképpen fontos akkor, amikor a nők történelmi tapasztalatait mutatjuk be a diákoknak. Erre példa az, hogy a nők munkavállalása csak akkor értelmezhető teljességben, ha figyelembe vesszük a nők családösszetartó, anyai funkciójának történeti változásait is. Például a munka világát és a női munkavállalást leíró társadalomtörténet-írás elemzi mindazt a pénzkereső tevékenységet, amit a nők otthonukból kilépve folytattak.

A nők társadalmi munkamegosztásban és ezen belül a munkavállalásban betöltött szerepének értelmezéséhez szükséges a családi funkciók elemzése is. Ezek a családtörténeti megközelítések felvetik az igényt a nők otthoni, háztartási munkálatainak bemutatására és segítenek megmagyarázni, hogy miért nem alakult ki egyenlő bérezés az európai társadalomtörténetben a nők többségénél. Ehhez hasonlóan a női politikai érdekképviselet hiánya számos európai országban csak akkor érthető meg teljes egészében, ha vizsgálat tárgyává tesszük iskolai végzetségük, kulturális szerepmodelljeik, családtervezési elképzeléseik hagyományait és jelenlegi mintáit.

Nagyon fontos annak vizsgálata is, hogy Európa különböző részein mit tártak fel a történészek a nők történelmi tapasztalataiból. Nagyon sok összehasonlító elemzési módszert és kérdésfeltevést vázolunk a következő fejezetben a nőtörténet, a női nézőpontú történetírás európai dimenziójának kialakítása érdekében. Vegyük például a választójog elnyerésének történeti elemzését! Az európai dimenzió fogalmi bevezetése többek között a következő kérdésfeltevésekkel valósítható meg:

Ezek az összehasonlítások a történelemórán alkalmasak arra, hogy bemutassuk diákjainknak azt, hogy a különböző társadalmi rendszerekben, például a fasizmusban, kommunizmusban és kapitalizmusban hogyan lehet a nők tapasztalatait összehasonlíthatóvá tenni. Ezt a megközelítési módot lehet követni más élethelyzetre vonatkozóan is, mint például az anyaság, a propaganda, az indoktrináció, az oktatás, a politikai esélyegyenlőség, részvétel a háborúban, a politikai képviselet stb.

Arra is van természetesen lehetőség, hogy kitekintsünk az Európán kívüli történelemfejlődési mintákra. Például hogyan hatott az amerikai feminista mozgalom és a női egyenjogúsítási mozgalom az európai mozgalmakra? Milyen hatása van az iszlám államokban nyomon követhető változásoknak a nőkkel kapcsolatos európai magatartásmintákra?


Öt kulcskérdés-kör a XX. századi nők történetéről

1.  Munka, gazdasági élet, piaci termelés, oktatás és képzés

Melyek voltak az iparosodás hatásai a nők életére Európában?

Mennyiben tükrözte az oktatás a nők társadalmi megítélését és mennyiben befolyásolta a nők iskoláztatása a társadalmi előítéletek továbbélését ?

A munkában, a munkahelyi képzések során részesültek-e a nők ugyanolyan továbbképzési lehetőségekben, mint a férfiak?

Mi jellemezte a női munkavállalást általában és milyen típusú tradicionális női munkák léteznek és léteztek az európai társadalmakban?

Milyen változásokat figyelhetünk meg a női munkavállalás történetében a XX.században?

Melyek a legfontosabb kérdéskörök a női és férfi munkavállalást illető esélyegyenlőséggel kapcsolatban?

2.  Család, anyaság, fogyasztás és társadalmi reprodukció

Melyek az iparosodás főbb hatásai a családok fejlődésére, a családi élet európai mintáira?

Milyen kitüntetett szerepei és feladatkörei voltak a nőknek a családban a XX.században?

Hogyan változtak a különböző európai társadalmak attitűdjei az anyasággal kapcsolatban?

Mennyiben alakult át a XX.század folyamán a házasság intézménye és hogyan hatott ez a nők életére, életkörülményeire ?

Milyen mértékben vették saját kezükbe a nők sorsukat és játszottak irányító szerepet a családban a XX. századi Európában?

Megfogalmazható-e az az állítás, hogy az európai társadalmakban a nők saját szerepüket a családi harmónia és boldogság letéteményeseként látták a XX.században?

Milyen hatást gyakorolt a fogyasztói társadalom kialakulása a nők családi életére?

Mennyiben befolyásolta a technikai fejlődés, a modernizáció a nők családon belül betöltött szerepét?

A XX. század folyamán milyen hatást gyakoroltak a nők a családon belül az épített környezet (építészet, várostervezés, közellátás) változásaira?

Milyen alapvető készségtípusokat alakítottak ki a nők, mint az európai családmodell meghatározó szereplői?

3.  Politika: választójog, helyi politika, országos szintű politizálás, politikai reprezentáció, jogok és kötelezettségek, társadalmi aktivitás

Mikor jutottak a nők választójoghoz?

Mi magyarázza számos országban a társadalom jelentős ellenállását a nők választójoghoz való jutásához?

Hogyan alakult a nők részvételi aránya a különböző nemzeti kormányokban a XX.század folyamán?

4.  Kultúra: társadalmi nemi azonosság, önkifejezés, művészetek, irodalom, zene, vallás, erkölcs, szexualitás

Milyen társadalmi változások figyelhetők meg a XX.század során a nemi identitással kapcsolatban?

Melyek voltak a nők önkifejezésének kiemelkedő eszközei a kultúrában?

Mennyiben lehet a társadalmi nemi identitás kialakítását osztály-specifikusnak vagy etnikailag meghatározottnak tekinteni?

Mennyire azonoultak a nők az ún. „női kérdésekkel” ?

Milyen hatása volt a nőknek a helyi politizálásra, ezen belül a helyi oktatás kialakítására, a közellátási rendszerre, stb.?

Mennyiben hatottak a nők életére a női emancipációs mozgalmak?

Milyen kapcsolatrendszer írható le a politikai, társadalmi és gazdasági szabadságjogok követelésével kapcsolatban ?

Hogyan hatott a megváltozott törvényhozás a nők életére a XX. századi Európában?

Mit árul el az európai szépirodalom a XX. századi nők mindennapjairól?

Mit árul el a dráma (beleértve a filmeket és a színjátékokat) a nők XX. századi életéről Európában?

Mit árul el a XX. századi zene a nők életéről?

Mit árul el a festészet és a szobrászat a XX. századi nők életéről, hogyan ábrázolják festményeken és szobrokon a nőket a XX. századi Európában?

Mit árul el a nőkről alkotott társadalmi attitűdökről, értékrendről a média a XX. századi Európában?

Melyek azok a kiemelkedő női írók, filozófusok, gondolkodók és művészek, akik fordulópontot hoztak a nők önábrázolásában a XX.században?

Az egyházi intézmények milyen eszméket képviseltek „a női természetről” a XX. századi Európában?

Hogyan tükrözték a testi ábrázolások, testdíszítések a nők változó önkifejezését és értékrendjét a XX.század folyamán?

5.  Háborús konfliktusok: női részvétel az ellenállási mozgalmakban, a Holocaust, a háborúk túlélése, a háború és munkavállalás, a háború és a család

Milyen szerepet vállaltak a nők a háború és nemzetközi konfliktusok idején, beleértve az I. és II. világháborút és az európai forradalmakat?

Hogyan oldották fel a nők morális dilemmáikat a háborúk folyamán, amikor például evakuációra, az élelmiszerek racionalizálására és egyéb megszorításokra került sor?

Milyen szerepet vállaltak a nők a megszállási és az ellenállási mozgalmak kiépítése idején?

Hogyan szenvedték meg a nők a Holocaustot?


A nők és a munka világa: főbb történeti kérdéskörök[1]

Ez a fejezet a munkavállalással, a nők pénzkereseti stratégiáival, az ehhez kapcsolódó oktatással és képzéssel foglalkozik. Ez a kapcsolódási pont a családi élet XX. századi alakulásához nagyon nagy jelentősséggel bír, hiszen a nők családon belül végzett munkája munkaerőpiaci szempontból nagyrészt rejtett, és fizetség nélkül marad. A munka és a család világának elválasztása nagyon sok nő számára nem vált realitássá a XX.század során, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon sok nő vállalt egyre nagyobb mértékben fizetett munkát otthoni környezetben. Ezek közül kiemelkedik a gyerekfelügyelet, a háztartási munkába való besegítés, amelyek eredménye a gazdaság számára „láthatatlan marad”. Csak akkor érthetjük meg a nőkre nehezedő kettős terhet (pénzkereset, valamint gondoskodás és gyermeknevelés a háztartásban), ha a nők családon belüli munkáját részletesen elemezzük. Elmondható, hogy e kettős társadalmi terhet viselő női szerepvállalás elemzése világíthat rá egyértelműen arra, hogy melyek azok a problematikus attitűdök, amelyek oly gyakran előfordulnak a női foglalkoztatással kapcsolatban. Ezek közül kiemelkedik az egyenlő munkáért egyenlő bérezés, valamint a társadalmi esélyegyenlőség kérdésköre.

A történelem liberális fejlődésére vonatkozó nézetrendszer számos európai országban táplálta azt a mítoszt, hogy a nők munkavállalási lehetőségei folyamatosan nőttek, ahogy a XX.század előre haladt. Valójában az az igazság, hogy a legtöbb preindusztriális táradalomban a nők és a férfiak egymás mellett dolgoztak és csekély volt az otthoni háztartási munka és a munkavállalás közötti különbség, az otthoni élet és a munkahelyi élet színtere szinte nem különült el egymástól. Éppen ezért nem helyes, ha a nők munkahelyi szerepvállalásában bekövetkezett változásokat a történelmi fejlődés jeleként értékeljük. Inkább azt a megközelítést tartjuk elfogadhatónak, hogy a női munkavállalás természetrajzát az iparosítás előtti és utáni történelmi korszakokkal érdemes összevetni.

Ebből a megfontolásból érdemes részletesen elemezni a történelemórákon a nők fontos hozzájárulását az európai iparosítási folyamatokhoz. A Szovjetunióban a nők hozzájárulása az iparosodáshoz alapvetően fontos volt, de ezt nem tette a propaganda olyan megfoghatóvá és láthatóvá, mint a férfiak munkavállalását. Vannak európai országok, ahol bevezettek az iparosítás korszakában az ún. „nővédelmi” törvényeket, s ezzel párhuzamosan számos korlátot is állítottak a női munkavállalás elé. Például 1892-ben a nők éjszakai munkavállalását betiltó törvényt nővédelmi jelzővel illették, valójában azonban a férfiak munkavállalását védték, hiszen a tények és a statisztikák azt mutatják, hogy rengeteg asszony vesztette el így állását.

A gondoskodó és kötelességtudó asszony képe mint az ún. „ideális nő” eszménye a családban, a legtöbb európai országban az iparosítás korszakában alakult ki. Ez az eszménykép önmagában is félrevezető és számos mítoszt teremtett a nők munkavállalásával kapcsolatban. A századfordulón Nagy-Britanniában a nők egyharmada vállalt kereső foglalkozást annak ellenére, hogy az általános sztereotípia szerint a nőknek a „konyhában” volt a helye. A XX.század során Franciaországban számos női munkavállaló került alkalmazásba és soha nem volt a munkát vállaló nők aránya kevesebb, mint a női társadalom egyharmada. Ennek megfelelően olyan történeti források állnak a kutatók és a pedagógusok rendelkezésére, amelyek tömegével alkalmasak arra, hogy bemutassák egy-egy adott történelmi korszakban a nőkkel kapcsolatos társadalmi értékítéletek tárházát. A női munkavállalás mértékéről és a női munkavállalás természetéről, felépítéséről, struktúrájáról alkotott képek sokszor ellentmondásosak. Erre példa, hogy Nyugat-Európában a II. világháborút követő gazdasági robbanás és felívelő szakasz időszakában a nőket arra bíztatták, hogy térjenek vissza háziasszonyi szerepkörükbe. Ebben az időszakban az ideális nő a gondoskodó asszony és a hű feleség volt. Ugyanebben az időben a megnövekedett munkaerőhiány olyan kampányokat is életre hívott, amelyek a nőket és köztük a férjes asszonyokat ismét munkába toborozták. A nőket olyan kettős propaganda célozta meg, amely egyszerre tartotta őket otthon szerető feleségként, illetve „visszavárta” a munkahelyre, kötelességtudó munkásként.

A munka és az oktatás világa közötti kapcsolatrendszer alapvetően fontos a történelemtanításban. Az oktatási rendszerek egyszerre szolgálják és provokálják a társadalmi ítéleteket a munkavállalás és a nemek megítélésével kapcsolatban. A különböző történelmi korszakokban és eltérő történeti régiókban a nőknek hasonló feltételeket kínáltak az európai társadalmak a munkavállalásban és a tanulásban, legalábbis a hagyományos történetírás szerint. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy számottevő a különbség a nők számára kínált képzési anyagban, hiszen a XX.század elejétől, elsősorban a század első felében más-más tantárgyakat kínáltak a lányoknak, mint a fiúknak, és más-más képesítéseket szerezhettek a társadalom férfi és női tagjai. Számos országban megfigyelhető a XX.század első felében a szeparált, nemek szerint különböző módon szervezett iskolarendszer, az ún. szegregált oktatás. A koedukáció elsősorban a XX.század második felétől megfigyelhető jelenség.

Azokban az időszakokban és helyeken, ahol nemek szerint különböztették meg az oktatási kínálatot, érdemes az oktatás tartalmát közelebbről is szemügyre venni. Az oktatási rendszereken belül külön figyelmet érdemel a közép-, és felsőoktatási ellátás mértékének vizsgálata, hiszen ez meghatározó jelentőségű a közép-, és felsővezetői munkavállalás szempontjából. A munkahelyi képzések lehetőségét nagyon gyakran megtagadták a nőktől a XX. század folyamán és ezáltal előrejutási kapacitásuk jelentősen csökkent.

A XXI. század elejére érve, a lányok és asszonyok által a XX. századi családban nagyra becsült értékek, mint amilyen a rugalmasság, a kommunikációs készségek, kooperatív készségek felértékelődnek a munkavállalásban. Ezek mind olyan készségek, amelyekben a nők hagyományosabban jobbak, mint a férfiak. Talán ezzel magyarázható, hogy a nők iskolai eredménye egyre jobb a közép-, és felsőoktatásban és munkaerőpiaci előrejutási esélyeik is jelentősen megjavultak számos európai országban.

A XX.század különböző szakaszaiban a nők által vállalt munka jellege nagyon sok mindent elárul a társadalom nőkről alkotott általános értékítéleteiről. Ezek nagyon mélyen gyökereznek. Gyakran a történészek figyelmét is elkerülte a nők és férfiak bonyolult társadalomtörténeti kapcsolatrendszere. A női munka hagyományosan a háztartási munkavállalásra, a könnyűipari munkavállalásra, a szociális és oktatási ellátásra, valamint a közellátási, közigazgatási rendszerekben betöltött adminisztratív munkakörökre terjedt ki. Gyakran megfigyelhető, hogy az európai társadalomtörténetben a különböző országokban megtagadták a nőktől az esélyegyenlőséget és a sikeres előmenetel lehetősége is korlátozott maradt számukra. A XX. századi tipikus női munkavállalók társadalmi osztály, korcsoport és családi helyzet tekintetében nagy szórást mutatnak. Például sok európai társadalomban elfogadott volt a XX.század során az egyedülálló nők munkavállalása, ugyanakkor ugyanezek a társadalmak kifejezetten elítélték a házas nők, az asszonyok munkavállalását. Nagyon fontos, hogy diákjainkkal megvizsgáljuk azokat a feltételezéseket, amelyek e mögött a társadalmi gyakorlat és társadalmi felfogás mögött állnak. A legtöbb társadalomban abból a feltételezésből indul ki ez az értékrend, hogy a házas nők rászorulnak a férfiakra, eltartottnak kell lenniük és ezért gondolni sem szabad arra, hogy munkát vállaljanak a házasságkötés után. A szegényebb, munkásosztályból kikerült nők nagyon sokszor láthatatlanná válnak a történetírók munkáiban, hiszen a történeti feldlgozások jelentős része elsősorban Nyugat-Európában a középosztálybeli nők munkavállalását elemzik.

Nagyon sok nő számára az egyenlő bérezés esélye az egész XX.századon keresztül csupán hiú ábránd maradt. Az a feltételezés, hogy a politikai jogok, például a választójogok megszerzése automatikusan a gazdasági jogok kiegyenlítődéséhez is vezet, nem igazolódott be az európai történelemben. Számos országban bevezettek ugyan az egyenlő bérezésre vonatkozó jogszabályokat, de a gazdasági döntések mögött a tradicionális értékrend a mai napig tetten érhető. A munkabérek összehasonlítása egy-egy adott üzemben, egy adott történeti korszakban megfoghatóan tudja illusztrálni a törvényhozás és a mindennapi társadalmi gyakorlat között gyakran feszülő ellentéteket.

A bérezés kiegyenlítetlensége mögött a nők függőségére vonatkozó társadalmi előítélet áll. Amennyiben a nők valóban függnek a férfiaktól, úgy nem is jogosultak egyenlő bérezésre e szerint a felfogás szerint. Nagyon sok XX. századi politikus ellenezte nyíltan az egyenlő bérezés alapelvét és azok az argumentációk, érvelések, amelyeket ők alkalmaztak, a kritikus elemzés kiváló terepei a történelemórán. Nagyon sokan e politikusok közül azzal érveltek, hogy az egyenlő bérezés túl drága lenne a piac számára és ezért mindenki érdekeit sértené a társadalomban. A diákokat érdemes arra biztatni, hogy ezt a kérdéskört különböző perspektívából és különböző logikák szerint vizsgálják. Ennek megfelelően a későbbi fejezetekben külön órai tevékenységet, gyakorlatot mutatunk be az egyenlő bérezésre vonatkozó viták elemzésére.

Nagyon fontos ugyanakkor a munka világában bekövetkezett változásokat is elemezni, bemutatva a változások okait, következményeit is. A női munkavállalással kapcsolatos gyakorlat változásait nagyon sok esetben közvetlen társadalmi kampányok és politikai küzdelmek előzték meg. Nagyon sokszor tették nehézzé a munkaadók a nők számára a politikai mozgalmak bevitelét a munkahelyekre és ennek megfelelően alakult ki a részmunkaidős, gyakran alacsony kvalifikációs munkavállalói gyakorlat a nők számára.


A nők és a család: főbb történeti kérdéskörök

A feleség, az anya és a háztartás vezetőjének szerepkörei olyan társadalmi
normát tükröznek, amely alapvetően befolyásolja a nők mindennapi életét Európában.
Christine Bard: Visibility and invisibility of
women in 20th century history teaching című kötetben

A nők történetének ábrázolásában nagyon fontos a feleségként, az anyaként játszott társadalmi szerepek vizsgálata. E szerepkörök részletes vizsgálata és elemzése választ adhat a nők politikai reprezentációjának hiányára, valamint az egyenlő bérezésért és munkavállalói esélyegyelőségért folytatott társadalmi küzdelmük kudarcára. Az európai történetírás egyik legnagyobb hiányossága, hogy a nők társadalmi szerepvállalását, a családon belüli meghatározó helyét nem mutatja be.

Ennek megfelelően csak akkor lehet a ún. nőtörténetet megismerni és kellőképpen értékelni diákjainkkal, ha a nők magánéleti és közszerep-vállalását összefüggéseiben elemezzük. Erre példa, a francia történész Christine Bard, aki az anyaság kérdéskörének mélyreható elemzésével foglalkozik a francia társadalomtörténetben. Az anyaságot nagyon sokáig kizárólag a magánélet kategóriájában tárgyalta a történetírás, ahelyett, hogy az anyaságot és a családok tervezését a klasszikus társadalomtörténetírás mélyrehatóan vizsgálta volna. Nagyon sokáig hiányoztak az anyasággal összefüggő törvényalkotási, közszolgáltatási programok leírásai és nagyon kevés történeti elemzés szól a különböző gyerekvállalás melletti vagy éppen ezeket tiltó sterilizációs politikai programok értelmezéséről. A meglévő elemzések között is csak nagyon kevés szól a nők ezzel kapcsolatos magántörténeti tapasztalatairól, mikro-történetírási eszközökkel. Tudomásul kell venni, hogy a XX. században az anyaság mint társadalmi szerepvállalás politikai rendszerektől is függött. Az olyan radikális totalitárius rendszerek, mint a fasizmus és a kommunizmus közvetlen hatással bírtak a nők gyermekvállalási és gyermeknevelési mintáira.

A különböző országok egészségügyi, jóléti és családjogi törvényalkotása szintén fontos forrásanyagot kínál annak tanulmányozására, hogy a családon belüli erőviszonyok hogyan alakultak az egyes európai társadalmakban. Erre jó példa, hogy számos európai országban a nők nem kaptak egyenlő szülő státuszt az 1970-es évek közepéig. Olyan törvények léteztek Európában a század utolsó harmadáig, amelyek a nőktől megtagadták az önálló bankszámla nyitásának lehetőségét vagy éppen a férjük hozzájárulása nélküli munkavállalást. Ugyanakkor azt is nagyon fontos közelebbről megvizsgálni, hogy az erre vonatkozó törvényalkotás vajon hozott-e megfogható és jelentős változásokat a nők életvezetésének hosszú- és rövidtávú stratégiájában. Például azok az attitűdök, amelyek az ilyen ún. „nővédelmi törvényekhez" vezettek, nem feltétlenül adták fel a korábbi tradicionális, konzervatív társadalmi előítéleteket. Az anyasági segélyezésre, nyugdíjazásra, abortuszra, válásra, gyermeknevelési kötelezettségekre, családon belüli erőszakra vonatkozó törvényhozás szövege és indoklása számos ponton könnyen értelmezhető és tanulságos forrásként szolgálhat az európai társadalmakban élő nőkre vonatkozó értékítéletek bemutatásához.

A családi körön belül ragadható meg a legjobban a társadalmi elvárásokból fakadó óriási nyomás természetrajza. A XX. század folyamán, mint korábban is, a nőket a társadalom tagjai elsősorban, mint a család egészségéért, lelki harmóniájáért, és ebből következően a társadalom nyugalmáért felelős szereplőként kezelték. A boldog és kiegyensúlyozott családi élet kialakítása során elszenvedett kudarc gyakran lelkiismeretfurdalási vezetett válsághoz a nők életében. Ezeket a terheket figyelembe tudjuk venni akkor is, amikor a XX. századi különböző pszichológiai elméleteket vizsgáljuk és alkalmazzuk a nők és gyermekeik közötti kapcsolatrendszerre is. Ez a megközelítés tanulságos a nők magatartási és érzelemmintáinak, érzelmi megnyilvánulásainak elemzésekor is.

Nagyon fontos annak elemzése is, hogy a társadalom mennyiben segíti a család kohézióját, összetartását. Nagyon érdemes megvizsgálni a helyi környezetet, beleértve a szórakozásra, a fogyasztásra, a közlekedésre, az egészségügyi ellátásra, az oktatásra vonatkozó ellátási rendszereket. Lényeges azt is elemezni, hogy a kormányok miben látták saját szerepüket a családi életet kiegyensúlyozottá tevő, egészségügyi és jóléti ellátások kialakításában. Azt is látni kell, hogy a XX. század folyamán az egyes európai kormányzatok mennyiben hárították át magukról a felelősségvállalást a nőkre a családi élet harmóniájának kialakításáért. Lényeges a technológiai változások, a modernizáció és a fogyasztói társadalom attitűdjeinek ismerete az európai családok történetének vizsgálatában, elemzésében. Kétségtelen, hogy a háztartási gépek elterjedése nagyban átalakította a családi élet mindennapjait, de ez nem jelentett feltétlenül kevesebb elfoglaltságot a háztartási munkában. A fogyasztói társadalom kultúrája azt eredményezte, hogy óriási mennyiségű reklám született a nők otthoni munkavállalására vonatkozóan. Kérdés, hogy ezek a reklám- és marketinganyagok mennyiben hatottak a nők értékrendjére, és mennyiben tükrözték a társadalom nőkről alkotott megítélését.

A média nagyon gazdag forrásanyagul szolgál a családi életről alkotott kép vizsgálatában a diákok számára. Az újságokat nagyon könnyen fel lehet használni olyan „erkölcsi pánikok” leírására és bemutatására, amelyek családok válságáról adnak híradást a XX. század különböző szakaszaiban. Ezeket a morális pánikokat, erkölcsi kétségbeesésre vonatkozó cikksorozatokat, híradásokat a diákoknak olyan szempontból is érdemes megfigyelni, hogy a nőket a társadalom mennyiben tartja felelősnek a kialakult társadalmi és kulturális feszültségekért. A televíziós programok, a szituációs helyzetgyakorlatok, szappanoperák és tévéfilmsorozatok szintén hasonló módon elemezhetők. Megfelelő forrásanyag áll rendelkezésre ahhoz, hogy megvizsgálhassuk: a vizuális európai kultúra mennyiben teszi felelőssé a nőket a családi élet harmóniájáért, a társadalom kiegyensúlyozottságáért.

A nők XX. századi szerepvállalásának elemzésében nagyon fontos a társadalmi különbségek figyelembe vétele és ennek nyilvánvalóvá tétele a diákok számára. Nagyon sok szegény sorsú paraszt- és munkásasszony életében a XX. század története egyszerűen a gazdasági túlélésért folytatott küzdelem históriája, és ennek megfelelően kell a forrásokat feltárni és használni történeti tapasztalataikkal kapcsolatban. Az oral history, azaz az elbeszélt történelem olyan eszközként használható, amely több generáció tapasztalatait is összehasonlíthatóvá teszi. A Három női generáció: órai tevékenység című alfejezet foglalkozik ezzel a kérdéskörrel. A történeti statisztikák, amelyek a gyermekvállalás arányára, a korai csecsemőhalálozásra, a demográfiai adatok általános adataira vonatkoznak, nagyon sok értelmezési lehetőséget kínálnak az ún. „láthatatlan történettel” rendelkező nők sorsáról.

A különböző női mozgalmak, politikai kampányok hatását úgy érdemes vizsgálni, hogy mennyiben hatottak a családi szerepvállalásra, valamint a társadalmi és gazdasági helyzetük változására. Ezek a mozgalmak és politikai kampányok az európai történelemben is gyakran fókuszáltak a terhességmegszakításra, a fogamzásgátlásra, a gyermeknevelésre, valamint a családélelmezésre. Ezek a mozgalmak azt a céllt tűzték ki, hogy a nők nagyobb mértékben válhassanak saját családjuk életének felelős irányítóivá, mégpedig oly módon, hogy saját függetlenségük megnövekedjen a döntéshozatalban. Nagyon sok politikai mozgalom hatott az ún. szüfrazsett mozgalmak eszköztárára, ami alapvetően a nők választójogát kívánta kivívni. Nagyon sok európai országban a helyi politika hívta soraiba a nőket, s a nők számos szociális ellátórendszer alapjait tették le (élelmiszerellátás, gyermeknevelés, családtervezés vonatkozásában, valamint közkonyhák, élelmezési egyesületek, fogamzásgátlási és terhességmegszakítási klinikák felállítása, stb.).


A nők és a politika világa: főbb történeti kérdéskörök

Ez a fejezet leírja a politikai arénát, a politikai élet hatását a XX. századi nők mindennapjaira. E főbb kérdéskörök tartalmazzák a politikai jogokból való kizárás természetrajzát, okait és következményeit, a politikai képviselet változó intézményrendszerét és értékét, a nemzeti és a helyi politika és a politikai aktivizmus nőként, nők által megfogalmazott és megvalósított elméletét és gyakorlatát. A diákoknak érdemes megismerkedniük a nők politikai szerepvállalásának mértékével, azzal a jelenséggel, hogy a nők csak nagyon korlátozottan vehettek részt a XX. századi történelem alakítását befolyásoló politikai döntésekben. Nagyon fontos azoknak a politikai érveléseknek az elemzése, amelyek vitatták az egyenlő politikai részvételhez való jogosultságot a nőkkel kapcsolatban. Ezeket az ütköző argumentációkat, érveléseket alátámasztó előítéleteket és hiedelmeket a történetírás nagyrészt figyelmen kívül hagyta, de a történelemtanítás számára nagyon fontos forrásul szolgálhatnak, mivel megvilágítják azokat a gondolati sémákat, amelyek a XX. századi nőkről való politikai gondolkozás és törvényhozás európai kultúráját befolyásolták. A diákoknak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy az ezekből következő társadalmi kirekesztés gyakorlatát elemezzék és összekössék a nők társadalmi, gazdasági és kulturális életmodelljeinek vizsgálatával.

A XX. századi nők által kezdeményezett politikai mozgalmak köre - mint amilyen a női választójogra vonatkozó mozgalom - nagyon fontos történelemtanítási témakör lehet. A történészek számos nyugat-európai országban tekintenek úgy a női választójog biztosítására a nemzeti politikatörténetben, mint „ajándékra” vagy „elismerésre” a háborús időkben végzett munkáért. Ebben az összefüggésben a szüfrazsettek, azaz a politikai női mozgalmának tevékenysége és eredményei „láthatatlanok” maradnak és csekély jelentőségűvé zsugorodnak, megfelelően a napjainkban megfigyelhető női mozgalmakkal szemben táplált előítéleteknek. Ez a megközelítés ugyancsak gátolja a női mozgalmak és a szüfrazsettek politikai hatásának és hatékonyságának méltó elemzését és folytatását a XX. századi társadalom-, és politikatörténet-írásban és történelemtanításban. Nagyon fontos megállapítás ebben az összefüggésben, hogy számos nyugat-európai polgárjogi mozgalom az 1960-as években indult útjára és a századfordulós szüfrazsettektől, női politikusoktól vette a mintát. A kérdéskör vizsgálata alkalmat ad arra is, hogy összehasonlítást végezzenek tanítványaink a nők jogaival kapcsolatban Európa különböző történeti régióinak vonatkozásában. Nagyon sok szüfrazsett-pártoló politikai mozgalom kapott újabb lendületet számos európai országban az I. világháború utáni években. Ennek a megnövekedett politikai aktivitásnak és lendületnek az okait, valamint a mozgalmak részleges sikertelenségének eredőit és összetevőit érdemes a történelemóra tárgyává tenni. Az Európában megfigyelhető különböző politikai mozgalmak összehasonlító elemzése szintén tanulságos lehet a nemzeti társadalomtörténet tanításakor is.

Fontos kérdések adódnak a politikai választójog kiterjesztésének történeti vizsgálata kapcsán. A legtöbb országban ennek politikai hatása minimális, legalábbis rövidtávon. A nők nem nyertek egyenlő politikai képviseletet a nemzeti parlamentekben és politikai választójoguk biztosítása nem feltétlenül vezetett gazdasági, társadalmi pozícióik megerősítéséhez. Annak érdekében, hogy ennek okait megvilágíthassuk, figyelmet kell szentelni a női életpályák és a mindennapi élet összetevőinek szerkezetére, ezek alakulására, például a családjuk történetére, az ideális nőtípusok reprezentációs mintáira a médiában és más helyeken. A diákokat érdemes megkérdezni arról, hogy a választójog miért nem jelentett automatikusan egyenlő politikai képviseletet a nemzeti parlamentekben, és miért jöttek létre korlátok a munkavállalásban és a társadalmi élet egyéb területein a férfi és a női szereplők között. Ez a kérdésfeltevés segíteni fogja a diákokat abban, hogy megfelelően tudják értelmezni a XX. századi kulturális értékek, értékrendek és ideológiák erőteljes hatását a politikai erőtér alakulására.

Fontos hangsúlyt fektetni az 1960-as éveket követő, számos európai országban megfigyelhető ún. feminista mozgalmakra is. Az ezek következtében kivívott politikai jogosítványok nem nőttek automatikusan, de megfigyelhető, hogy számos nyugat-európai feminista csoport célkitűzése elsősorban arra irányult, hogy felszabadítsa a nőket a tradicionális társadalmi elvárások, normák korlátja alól. Ezáltal a feministák kihívást jelentettek a politikai szféra számára is, amelynek számos képviselője éles határvonalat húzott a nők magán- és közéleti szerepvállalási lehetősége közé. Ily módon a feministák a politikai élet szereplőit is kihívás elé állították, amennyiben a politikai szerepvállalást és a magánéleti társadalmi szerepeket nem választották el élesen egymástól. Számos feminista politikusnő jelentette ki nyilatkozataiban és írásaiban, hogy az ún. „személyes szerepvállalás” nem különíthető el az ún. „politikai szerepvállalástól”. Ennek megfelelően a szexualitással, a divattal, a társadalmi szerepek egyéb, korábban intim szférába sorolt megnyilvánulásaival kapcsolatban álláspontjuk az volt, hogy azok szorosan kapcsolódnak az adott politikai rendszer demokratizmusához, legfontosabb politikai sajátosságaihoz. A feminista mozgalmak főbb célkitűzései a gyerekneveléshez, a terhességmegszakításhoz, a születésszabályozáshoz kapcsolódóan nagyon egyértelműen körvonalazhatók a történeti források alapján és ily módon lehetővé válik annak történeti vizsgálata, akár történelemórákon is, hogy a nők az egyes társadalmakban az Európa XX. századi történetében milyen mértékben vehették személyes sorsuk irányítását a kezükbe.

Fontos megkülönböztetni a női politikusok helyi és nemzeti szintű megnyilvánulásait és ezek hatékonyságát. A nők általában sokkal tevékenyebbeknek bizonyultak a helyi politika színterein, mint az országos politikai arénáiban. Tevékenységi körük elsődlegesen szociális, oktatási ellátási rendszerek kiépítésére, azok fenntartására irányult. Ez a fajta politikai irányultság az európai politikusnők körében vallási, etnikai és társadalmi pozíciójuktól függetlenül kimutatható. Számos országban a feminista és női polgárjogi személyiségek palettája sokszínűséget mutat társadalmi, etnikai és vallási tekintetben egyaránt.

A különböző politikai rendszerek hatása a nők életére szintén tanulságos történelemtanulási terepet és ehhez kapcsolódó elemzéseket kíván. A fasizmus, a kommunizmus és a polgári demokráciák által megfogalmazott állampolgári szerepek az ehhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek tárháza tanulságosan elemezhető a nők társadalmi szerepvállalásának történeti vizsgálatában is. A különböző politikai rendszerek eltérő ideológiát és ehhez kapcsolódó propaganda tevékenységet fejtettek ki a nők oktatására, az anyasággal kapcsolatos teendőkre és a munkavállalásra vonatkozóan. A kapcsolódó történeti források vizsgálata felvértezi a diákokat azzal a tudással és ismeretanyaggal, amellyel történetszemléletükben összekötődik a nemzeti szintű történettel és az egyes állampolgárok, nők magánéletének kapcsolatrendszerével és ennek sajátosságaival.

A történelemtanításban gyakran hivatkoznak híres női személyiségekre annak érdekében, hogy a politizáló nő ideáltípusát bemutassák a tanulóknak. Kétségtelen, hogy a híres XX. századi női politikusok közül többen sokat tettek a női emancipációért, de hozzátartozik az is, hogy ők inkább kivételként erősítették a szabályt, többségük nem törődött társaik politikai jogaival és törekvéseivel. Sok női politikus szerepelt a XX. századi európai történelemben attól függetlenül, hogy egyáltalán nem kedvezményezték a női egyenjogúságot, sőt, számosan közülük a nők társadalmi pozíciójának háttérbeszorításáért tevékenykedtek a hatalomra kerülésük után. E női politikai személyiségeknek kritikai vizsgálata érzékelhetővé teszi azt a sokszínű identitáshalmazt, amely a nők XX. századi közéleti szerepvállalását befolyásolta, és ugyanakkor az ezek közötti prioritások meghatározásához is segítséget ad. A női közéleti szereplők nagyon gyakran elnyomták női mivoltukat annak érdekében, hogy képviselni tudják nemzeti, politikai és vallási identitásukat a politikai szerepvállalásuk során.


A nők és a kultúra: főbb történeti kérdéskörök

Ez a fejezet a nők kulturális életével, szerepvállalásával foglalkozik, beleértve kommunikációs csatornáikat, a nők részvételét a populáris és az ún. magas kultúrában, a női önkifejezés különböző formáit a művészetekben, valamint a nők hatását a XX. századi európai kultúrára.

A XX. század jelentős változásokat hozott a társadalmi nemek meghatározásában, a nemek identitásának újrafogalmazásában mind a nők, mind a férfiak számára. Ezeket a változásokat a kulturális mozgalmak vonulatainak vizsgálatával lehet legérzékelhetőbben bemutatni a diákok számára, például a politikai jogokban, a gazdasági státuszban bekövetkezett erőpontmódosulásokban és a fogyasztói kultúra hangsúlyeltolódásaiban, a felnövekvő nemzedék kialakulásának kultúrájában. Mindezek a politikai és gazdasági fejlődési tendenciák befolyásolták azt is, hogy a kultúrában mennyire tükröződtek a női értékek. A divat, az öltözködés, a hajviselet, a kozmetikumok használatának változó mintái folyamatosan tükrözték a XX. század során is a férfiak nőkről alkotott értékítéletének változását.

Tanulságos annak bemutatása a történelemórákon, hogy milyen hatást gyakorolt a XX. századi média a nők viselkedésmintáira, milyen üzeneteket közvetít az elektronikus média a nőkről a társadalom számára és mennyiben jelentenek ezek társadalmi kontrollt a nők számára. A történelem tanulói tanulságosan vizsgálhatják a különböző XX. századi nőábrázolásokat abból a szempontból is, hogy megkísérelhetik meghatározni, hogy a különböző médiumok által egy-egy adott történelmi korszakban kialakult nőábrázolást kik hozták létre és kik irányították, befolyásolták leginkább. Elgondolkodtató kultúrtörténeti esettanulmányokat eredményezhet a történelemórákon az a feminista interpretációban megfogalmazott tétel, miszerint a XX. századi nőábrázolások gyakran jelenítik meg a nőt tárgyként. Az ehhez kapcsolódó képi forrásanyag tanulsággal elemezhető: mennyiben tárgyiasítják a nőket a különböző médiumokban. A jelenkori nőábrázolások történeti gyökerei szintén beazonosíthatók. Erre példaként hozható Madonna mint popsztár vizuális megjelenítésének történeti elemzése.

Érdemes a médiumokban rögzített nőábrázolásokat, a róluk szóló tudósítások mennyiségét egy-egy adott történeti kontextusban összehasonlítani a férfiábrázolásokkal, illetve ezek arányával. Hol jelennek meg a nők a médiumokban, mi a megjelenítés célja és mennyiben tér el az ábrázolásmód a férfiábrázolási módoktól? A média hasznos és sokrétűen felhasználható forrásanyagot közvetít arról is, hogy a társadalom milyen morális attitűdöket fogalmaz meg a nőkkel szemben. Például milyen implicit vagy explicit üzeneteket közvetít egy-egy történeti korszakban az írott vagy az elektronikus sajtó az erkölcsről, a különböző bírósági döntésekről, a nemi erőszakról, a terheségmegszakításról, a prostitúcióról, az erőszakos gyermekgyilkosságokról, stb.?

Tanulságos terepe lehet a történelemtanításnak a nők megítélése különböző vallási hiedelmek és vallási szokások alapján. Hogyan hat például a vallásoktatás struktúrája és gyakorlata az intézményrendszeren keresztül, a nőkkel szemben megfogalmazott társadalmi attitűdökre és értékekre? Léteznek és megragadhatók-e a különböző vallási nézetek és vallási csoportosulások közötti konfliktusok a nőkre vonatkozó értékítéleteken és megnyilatkozásokon keresztül? A különböző vallási közösségek, egyházak hatása a nők politikai és családi szerepvállalására szintén alkalmas történeti ismeretszerzésre.

Az a sokszínűség, amely a nők kulturális önkifejezésére jellemző a XX. század során, szintén tanulságos területe a történelemtanulásnak. A nők a XX. században hatékonyan segítették elő az irodalom, a képzőművészetek, a zene, az előadóművészetek irányzatainak fejlődését a férfitársaikéhoz hasonló önkifejezési formákban. Természetesen voltak olyan történeti időszakok, amikor ezek az önkifejezési eszközök nem álltak rendelkezésükre.Ezeken a pontokon tanulságos annak vizsgálata, hogy hogyan győzték le az adott időszakban és társadalomban a nők a számukra hátrányos korlátozásokat. Vannak olyan társadalmak Európában, ahol valószínűleg nehézségekbe ütközik a kulturális életben, irodalomban, zenében vagy képzőművészetekben kiemelkedő jelentőségű személyiségek történetileg feldolgozott életrajzaira bukkanni. Ha ezek léteznek is, tanulságos a társadalomtörténeti tanulmányok részeként figyelmet szentelni a történelemórán annak tárgyalására, hogy vajon mi az oka annak, hogy adott művészeti területeken és adott történeti korszakokban, a nők miért nem jutottak nagyobb szerephez.

Az irodalom, a képző-, és előadóművészetek, amelyek számos vonatkozásban ábrázolnak női hősöket, szintén alkalmas történeti források a társadalom nőkkel kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálatára. Kik azok a nők, akik jellemzően hőssé vagy antihőssé válnak és milyen cselekmények jellemzi őket a különböző korokban, országokban? Az atipikus, lázadó vagy radikális viselkedésmintákat hordozó női karaktereket gyakran elítélik az európai irodalomban, sokszor kivégzéssel vagy száműzéssel sújtva őket. Vajon mi ennek az oka?

A kiemelkedő jelentőségű női személyiségek alkalmasak irodalmi, tudománytörténeti, művészettörténeti elemzésre, ily módon kereszttantervi megközelítésben is feldolgozható a pályájuk. Példa erre Dorothy Hodgkin, aki Nobel-díjat szerzett természettudományos területen, ugyanakkor kiváló festőművész is volt. A hozzá hasonló személyiségek életének bemutatásával egyszerre taníthatunk diákjainknak tudománytörténetet és új szemléletű társadalomtörténetet.

A XX. század technikai forradalmának a nőkre gyakorolt hatása szintén termékeny vizsgálódási és tanítási terület a történelemtanár számára. A diákok feltérképezhetik a XX. század különböző kommunikációs eszközeinek, például a rádiónak, a mozinak, a televíziónak, az Internetnek a különböző hatásmechanizmusait, s értelmezhetik azt is, hogy miképpen használták a nők ezeket az eszközöket. A média tartalmi elemzésével megvizsgálható például az, hogyan hatott a családi életre a nők megjelenítése a televízióban, reklámműsorokban, ezzel életviteli mintákat adva. Az Internet például lehetőséget ad arra, hogy a használók eltitkolják nemiségüket, szemben a rádióval vagy tévével, ahol ez elképzelhetetlen. Az Internet továbbá lehetővé teszi az otthonról való munkavégzést is. Vajon milyen megnyilvánulási lehetőségeket rejt az Internet a nők számára a XX. század végén? Érdemes megvizsgálni a kommunikációs formákból való kiszorítás problémáját is.


A nők és a háború: főbb történeti kérdéskörök

E fejezet kérdéskörei elsősorban arra irányulnak, hogy az európai társadalmakban a nők hogyan élték meg a különböző fegyveres konfliktusokat, a világháborúkat, a forradalmakat, valamint a Holocaustot. Ez a vizsgálódási és tanítási terület a nőtörténet szempontjából számos ok miatt kiemelkedő fontosságú.

Munkavállalóként, anyaként, családfenntartóként, leányként a nők élete alapvetően megváltozik a fegyveres konfliktusok idején. Ezekben a történeti időszakokban a nők meghatározó társadalmi szerepet töltöttek be az otthonukon és a magánéleti szférájukon túlmenően is, mert fokozott mértékben volt munkavállalásukra szükség, többek között a nehéziparban, a hadiüzemekben, valamint a hadi kórházakban. Ugyanakkor a nők folytatták tradicionális családi szerepüket, a meghitt otthon biztosítását a háborús időkben is, hiszen az élelmezésről és gyermekeik ellátásáról fokozott mértékben önállóan kellett gondoskodniuk. A kritikus történeti időszakokban a család és a munkahely kettős terhe fokozottan nehezedett a nők vállára.

Számos történelemkönyv tárgyalja úgy a háborúk történetét, hogy nem tesz említést egy-egy társadalom háborús veszteségeiről, a nők kiemelt szerepvállalásáról, gazdasági és társadalmi erőfeszítéseiről, valamint a szenvedéseikről. A nők nagyon gyakran fontos, morálisan is követendő túlélési funkciókat építettek ki fegyveres konfliktusok idején annak ellenére, hogy számos tekintetben kiemelt célpontként szolgáltak a konfliktusban résztvevő katonák számára. A nők gyakran szerepeltek a konfliktusokban, az erkölcsi normák védelmezőiként a teljes társadalom számára példamutató módon olyan időszakokban is, amikor az erkölcsi értékeket alapvetően kikezdte a háború. Erre példa a II. világháború, amikor zsidó nők üzemeltették, igazgatták a varsói gettó iskoláit. Ugyanakkor számos veszélyes és illegális tevékenységformát kellett kialakítaniuk annak érdekében, hogy élelmet szerezhessenek családjuk számára a túléléshez. A morális dilemmák ennek megfelelően nagyon sok esetben meghatározzák a nők történetét háborús konfliktusok idején. A II. világháború folyamán Nagy-Britannia területén számos családban szeparálták az anyákat a gyermekeiktől evakuálás útján, a gyermekek védelmét figyelembe véve. Ehhez hasonlóan a nácizmus idején sok zsidó családban az anyák biztonságosnak vélt területre küldték gyermekeiket.

A háborús konfliktusok idején a nők kiszolgáltatottsága eltér a férfiakétól. A háború alatt a nők gyakran válnak nemi erőszak áldozatává, ugyanis a nemzeti hadseregek ezáltal is bizonyítani kívánják, hogy a megszállás totális és a győzelem végleges. Az I. világháború óta a háborús konfliktusokban egyre nagyobb számban fordult elő a nőkkel szembeni nemi erőszak és ennek egyre kevésbé volt büntetőjogi következménye.

A háborúk által az európai nők életében előidézett változásokat úgy is értelmezhetjük, hogy a nők esélyt kaptak olyan területeken is, ahol békeidőben ez elképzelhetetlennek bizonyult. A hazaszeretet és a patriotizmus, amelyet a háborús veszély gyakran felszínre vet, sok esetben legitimálta olyan női viselkedési minták kialakulását is, amelyeket egyébként békeidőben az adott európai társadalom elítélt. Példa erre az, hogy háborús időkben a nők utazási lehetőségei, munkavállalási lehetőségei sokkal szélesebb körben nyíltak meg tradicionális férfi intézményrendszerekben is, mint korábban. A XX. századi történelem során számos alkalommal bebizonyosodott, hogy a háborús időszakban a nők önállósága, függetlensége és felelősségvállalási lehetősége a társadalom számára sokkal nagyobb mértékben vált elfogadottá, mint a megelőző vagy azt követő békekorszakokban.

Háború idején az állam gyakrabban avatkozott be a családi élet színterébe, mint békeidőben. Ennek számos eltérő megnyilvánulása feltárható a források alapján. Voltak olyan időszakok, amikor a nők sorozása is szükségessé vált a hadi sikerek biztosítása és a hadi gazdaság üzemeltetése érdekében, mint például Nagy-Britanniában a II. világháború alatt. Gyakran az államok vezetői úgy érezték, hogy a következő generációk élete és jóléte szükségessé teszi az egészségügyi és anyasági ellátások radikális fejlesztését.

A hadi propaganda, valamint a törvényhozás karöltve győzködte az európai nőket a hadi cselekmények támogatásának szükségességéről. A nőkre irányuló háborús propaganda megerősíti a nők társadalmi szerepvállalásának kiemelkedő fontosságát a háborús konfliktusok időszakában. E propagandaanyagok elemzése hatékony eszköz lehet arra, hogy a diákjaink megfelelő képet kapjanak a társadalom nőkről alkotott értékrendjéről. A propagandaeszközök által sugallt üzenetek gyakorta ellentmondásosak, a nőket egyszerre védik, egyszerre küldik harcba, illetve egyszerre kötelezik őket férfias foglalkozások ellátására.

A háborúk rövid-, és hosszú távú hatásai a nők társadalmi szerepvállalásban számos ponton újraértékelésre várnak. Sok történész értékelte mindkét világháborút a női polgári jogok katalizátoraként, erre példa Franciaország története. A háborús konfliktusokban szerzett tapasztalatok gyakran szétoszlatják a nők képességeiről alkotott mítoszokat. Ez a felismerés gyakran vezet a társadalmi attitűdök és előítéletek mintáinak megváltozásához, ugyanakkor arra is nagy hatással van, hogyan látják és láttatják magukat a nők az európai társadalmakban. Az európai történelem tanulsága szerint a hatások velejárója, hogy a nők magabiztosabbá, kezdeményezőbbé válnak, és a társadalmi élet számos területén olyan vezetői pozíciókba jutnak, amelyek elképzelhetetlenek békeidőben. A háborús tapasztalatok tehát a XX. század folyamán számos esetben megalapozzák a nők számára azt a tanulási terepet, amely révén aktívabb társadalmi szerepvállalásra készülhetnek békeidőben is.

[1] Ezt a fejezetet, valamint a rákövetkezőket elsősorban Sheila Rowbotham: A centrury of women: the history of women in Britain and the United States című Penguin Books, London, 1999 kötete alapján állítottuk össze. A fejezet ugyancsak támaszkodik a francia történész Christine Bard: Visibility and invisibility of women in 20th century history teaching kéziratos munkájára. Ezt a fejezetet a szerző bemutatta az Európa Tanács 83. Nemzetközi Tanártovábbképzési Szemináriumán a nőtörténet tanítása témakörében.