A helyzetgyakorlatok, szimulációs és szerepjátékok olyan modellt jelölnek, amelyben egy adott helyzetet kívánunk felidézni, újraélni egy-egy esemény vagy jelenség megismerése céljából. Vannak olyan szimulációs gyakorlatok és szimulációs tanulási formák, ahol egy adott környezetet valósághűen pontosan kívánnak létrehozni a tanulás folyamatához. Ilyenek a repülési szimulátorok, a szélcsatornák és az autós tesztpályák. A történelem tanulásának kontextusában azonban az oktatási szimulációk, helyzetgyakorlatok a valóság egyszerűsített modelljeiként foghatók fel. Az események egy-egy helyzetgyakorlatban összesűrített, szűk időfutamban ismétlődnek meg, kelnek újra életre. A helyzetgyakorlat résztvevői egy adott történeti helyzet kulcsszereplőire korlátozódnak. Mindezek mellett azok, akik a helyzetgyakorlatban részt vesznek, az utókor bölcsességével vagy tudásával rendelkeznek, s úgy vehetnek részt ezekben a szerepjátékokban, hogy tudják: eredetileg az adott „sztori hogyan is végződött”. A történelemtanításban a helyzetgyakorlatok, szimulációs játékok értéke abban áll, hogy a való világ és a valós élethelyzetek komplexitását megszűri és kiemeli azokat a tényezőket, amelyek alapvetően fontosak ahhoz, hogy a pedagógiai programban megfogalmazott tanulási célokat elérhessük. A XX. század európai történetének kontextusában megfogalmazható oktatási helyzetgyakorlatok, szimulációs játékok elsősorban négy témára fókuszálnak.
Az első tematikus kör a történelmi válságok, fordulópontok tematikája, ahol politikai vagy katonai vezetők olyan nehéz döntésekkel szembesülnek, amelyek bármelyike kedvezőtlen következményekkel járhat. Ilyen döntéshelyzetek azok, amikor el kell dönteni, hogy:
A történelmi jelentőségű döntéshozatali mechanizmus második fő területe az, amely hosszabb távon is közvetlenül hatott Európa történetére. Például:
A történeti szimulációs játékok és gyakorlatok gyakran valódi nemzetközi szervezetek bizottságainak, döntéshozó szerveinek publikált határozatait dolgozzák fel, a XX. század különböző társadalmi-gazdasági és ökológiai kérdésköreinek vizsgálatára. Ezekre példák az alábbiak:
A nemzetközi szervezetek vizsgáló bizottságai, döntéshozó szervei munkájának modellezése és az erre épülő helyzetgyakorlatok nagyban segítik a diákokat abban, hogy megértsék: azok a társadalmi, gazdasági és tudományos adottságok, amelyek jelenleg meghatározzák az európai társadalmak működését, hosszas nemzetközi egyeztetések, viták és ezekre alapuló közös döntések eredményei. Például áttérés a szénről mint energiaforrásról az olaj felhasználására, amely nagyon gyors összeomláshoz vezetett a szénbányászati ágazatban és függőséget okozott az importált olajmennyiség miatt az olajtermelő országoktól. Ez a jelenség az adott korszakban, a 60-as évek végén a kortársak számára sem tűnt logikus, kívánatos vagy elkerülhetetlen folyamatnak. A nemzetközi szervezetek, ipari vállalatok egyeztetésének története a szimulációs játékok eszközével jól megragadható. Érdemes szólni a média hírműsorainak szimulációs játéklehetőségéről, amely arra ad többek között lehetőséget, hogy hogyan lehet egy-egy helyi vagy nemzetközi konfliktust Európa más-más részén különbözőképpen interpretálni, bemutatni, hogyan készül a rendelkezésre álló információkból a híripar számára eladható hír. Minél közelebb esik a jelenkorhoz egy-egy kiválasztott történeti válság, annál inkább rendelkezésre áll a történelemtanár számára az átfogó áttekintés lehetősége a média híradásairól.
Egészen a közelmúltig elsősorban az oktatási szakemberek és a tanszergyártók, tankönyvkiadók, taneszköz-gyártók tekintettek hasznos eszközként a szimulációs játékokra, helyzetgyakorlatokra s mint a diákok által egy-egy osztályban, évfolyamban vagy különböző iskolai csapatokban végrehajtható tevékenységekre. A személyi számítógép elterjedése azonban ma már azt jelenti, hogy Európa legtöbb országában a diákok nagy része hozzáfér olyan szimulációs játékokhoz, amelyek használata megköveteli tőlük a gyors döntések meghozatalát, korlátozott időkereten belül és töredékes információkra támaszkodva. A legtöbb ilyen játékot nem oktatási célra fejlesztik ki, ugyanakkor kiválóan alkalmasak továbbfejlesztésre akár történeti szimulációs játékok formájában is.
A történelemtanításban a szerepjátékok felépítése eltér az idegen nyelv tanításában vagy drámapedagógiában, esetleg a társadalomismereti nevelésben megszokott formáktól. Bár ebben a tantárgyban is karakterek vázlatára, háttérinformációra és a kontextus leírására támaszkodnak a diákok, sok esetben elkerülhetetlen, hogy önálló kutatást végezzenek annak érdekében, hogy eldönthessék: egy-egy szereplő, miért dönt úgy egy adott helyzetben, ahogy az eredeti történeti források tükrözik. A szerepjáték természetesen itt is lehetőséget ad a diákok számára improvizációra és önálló szerepjátszásra, de a gyakorlat igazi célja az, hogy megértsük egy-egy személyiség vagy egy adott társadalmi csoport jellemző képviselőjének döntését egy korábbi kor sajátosságainak figyelembevételével. A gyakorlatok célja többek között az, hogy megértsük a különböző történeti eseményeket vagy bepillantást nyerjünk letűnt korszakok mindennapi életébe. Például arra, hogy mi vitte a XX. századi európaiak nagy tömegeit emigrációba, hogyan éltek a megszállás alatt, hogyan vettek részt a forradalmakban, hogyan élték meg a totális diktatúrákat, vagy egyszerűen hogyan ismerkedtek meg az elektromossággal, a fogamzásgátlókkal, és az egyre fejlettebb híradástechnikai eszközökkel.
A szimulációs gyakorlatok hozzájárulása a történeti látásmód kialakulásához
A cselekedtető tanulásnak önmagában is hatalmas oktatási, pedagógiai értéke van, amennyiben a feladatokat megfelelően tervezzük, strukturáljuk és reális információra, forrásokra építünk, és megfelelően határozzuk meg azokat a nevelési és tanulási célokat valamint feladatokat, amelyek tükrözik egy-egy korcsoport igényeit és felkészültségét. Többek között az alábbi lehetőségeket használhatjuk ki a gyakorlatok elvégzésével saját pedagógiai céljaink eléréséhez:
A szimulációs gyakorlatok hozzájárulása a diákok általános pedagógiai fejlesztéséhez
A gyakorlatok, szerepjátékok többek között lehetővé teszik, hogy a diákok:
Néhány lehetséges korlát és pedagógiai probléma
Jelenleg nem túl nagy azoknak a történeti szimulációs játékoknak a száma, amelyek kifejezetten európai történetet, korszakokat dolgoznak fel. Jelenleg a piacon lévő oktatási termékek közül a legtöbb a XVIII. és XIX. század eseményeit dolgozza fel és elsősorban csaták, diplomáciai krízisek eseményeire koncentrál. További probléma, hogy a legtöbb termék csak a nagyobb európai nyelveken jelent meg eddig, ami a tanárok számára felveti egyrészt az anyagok fordításának problémáját, másrészt azt, hogy adaptálni kell a gyakorlatok felépítését saját pedagógiai programjukhoz. További kihívást jelent a pedagógus számára az, hogy minden osztályban eltérő a diákok felkészültsége és képessége. Annak érdekében, hogy mindenki aktívan részt vehessen egy ilyen komplex feladatsorban, fontos a testre szabott feladatok előzetes kidolgozása annak érdekében, hogy mindenki számára világosak legyenek a feladatok és ismertek legyenek a feladat végrehajtásához szükséges alapinformációk. A feladatok összeállításánál figyelembe kell venni a diákok kommunikációs készségében és szereplési vágyában megmutatkozó különbségeket is.
A gyakorlatok sikere azt garantálja, hogy a történeti empátia készségét ki tudjuk alakítani diákjainkban, hiszen mindnyájuk feladata az, hogy beleéljék magukat egy más kor világába, egy adott történeti korszak szereplőinek viselkedésmódjába és a kihívásokba. Ehhez mindenképpen szükséges egy alapos felkészítő munka és a diákok önálló adatgyűjtése is.
Újabb kihívást jelenthet a gyakorlatok végrehajtása során a pedagógus számára, hogy hogyan védekezzen a túlzott improvizáció és az ezekből következő esetleges anakronizmusok túlburjánzása ellen. Ez elsősorban a nyitott végű szimulációs játékokra és gyakorlatokra igaz. Ezzel a problémával szembesült 1998-ban Sean Lang, aki az Európa Tanács támogatásával a Párizsi Béke Konferencia 1919-es üléseit játszatta újra különböző európai országok diákjaival. Számos diák képviselt eleve jóindulatú vagy elutasító magatartást adott országokkal szemben, leképezve a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokat, megnehezítve ezáltal az eredeti történeti szituáció rekonstrukcióját. Amennyiben a résztvevőktől elvárjuk, hogy önálló döntéshozatalra, problémamegoldásra készüljenek fel, elegyedjenek tárgyalásba egymással, nagyon fontos, hogy minimalizáljuk az utókor véleményének, esetleges előítéleteinek érvényesülését a feladatok végrehajtásában, hiszen az alááshatja a gyakorlatok valódi célját és pedagógiai érvényességét. Éppen ezért fontos, hogy a pedagógus ismételten figyelmeztesse diákjait, hogy őrizzék meg azt a pozíciót, amelyet az adott történeti korban a szereplők képviseltek, annak tudatában, hogy a kortársak soha nem tudják biztosan, hogyan alakulnak a történeti események a jövőben. Természetesen a történeti visszatekintés és az utókor múltról alkotott véleményének ismerete nem mindig jelent akadályt és önmagában nem gátolja meg egy-egy sikeres gyakorlat elvégzését. Ha a feladatsor alapvető célja az, hogy megmagyarázzuk, hogyan zajlottak a történeti események, akkor annak ismerete, hogy végül is ezek mihez vezettek, és miképpen vélekedik az utókor ezekről, előny is lehet kezünkben hasonlóan egy történeti dráma vagy egy történeti dokumentumjáték forgatókönyvének összeállításához. Végezetül még egy kihívásra hívjuk fel a figyelmet, és ez elsősorban a nemzetközi történeti szimulációs gyakorlatok résztvevőire illetve ezeket vezető tanáraira vonatkozik: a diákok hajlamosak adott esetben túlreprezentálni, túlzottan erőteljesen képviselni a történelem nemzeti látószögét, etnocentrikus, nacionalista vélemények formájában. Ez a kihívás ismét felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos az előkészítő munka alapos elvégzése.
Saját szimulációs gyakorlatok előkészítése, források, minták az európai piacon
Már korábban is ejtettünk szót arról, hogy viszonylag kevés megbízható történeti szimulációs oktatási termék áll rendelkezésre akár nyomtatott, akár elektronikus formában és a megjelent kiadványok között is csekély a XX. századi európai történetet bemutató feladatsorok aránya. A történelemtanárok természetesen számos Internetes forrást feljegyezhetnek felkészülésükhöz, ezen belül kiemelten javasoljuk az Európa Tanács saját honlapját, aminek a http://www.culture.coe.int a címe. A történelemtanárok számára érdekesnek ígérkező történeti szimulációs játékok létrehozását is támogató portálok közül kiemelkedő a Londonban kifejlesztett „A múlt perspektívái” című weboldal, amely az egyik legnépszerűbb brit oktatási portál. A XX. század történetét feldolgozó témakörök közül kiemelkedik az I. Világháború okainak elemzése, az úgynevezett „júliusi válság” című fejezet, amely Európa döntéshozóinak viselkedését, döntéssorozatát elemzi 1914. június 28-át Ferenc Ferdinánd meggyilkolását követően egészen a háború augusztus elejei kirobbanásáig. Ugyanezen a portálon található egy hidegháború-történeti szimulációs gyakorlatsorozat, amely szuperhatalmak stratégiai tervezését modellezi, valamint kapcsolatrendszerüket tekinti át szövetségeseikkel. A jelenkortörténet fejezeteibe tekint be két szimulációs gyakorlat is, az egyik a bosnyák tragédia, a másik a binni válság, amely egy fiktív afrikai országban játszódik és a sikertelen szomáliai és ruandai nyugati politikai beavatkozásra vonatkozó források alapján készült. További részletek találhatók e honlapról az alábbi címen: http://ourworld.compuserve.com/homepages/Past_Perspectives/ .
A további példákat találhat az érdeklő a 12. fejezetben, amely kifejezetten az Internet pedagógiai hasznosításával foglalkozik, valamint a tematikus web-listában, amelyet függelékben közlünk.
Leginkább azt javasoljuk a pedagógusok számára, hogy dolgozzák ki saját szimulációs gyakorlataikat és ne feltétlenül használják a méregdrága oktatási csomagokat, amelyek elérhetősége is korlátozott. A nemzetközi történeti szimulációs gyakorlatok létrehozása szintén viszonylag költségigényes tevékenység . A már említett, az Európa Tanács által is támogatott a „Párizsi Békekonferenciát” modellező helyzetgyakorlat és konferencia több mint 2000 euróba került és ebben nem szerepel a diákok utazási költsége. Természetesen az Internetes kapcsolattartásra épített nemzetközi együttműködés költségei jóval alacsonyabbak a közösen létrehozott konferenciáknál és ezeket a jövőben érdemes fokozottan felhasználni. Említettük a korábbiakban, hogy számos pedagógiai kérdést érdemes átgondolni a történeti szimulációs gyakorlatok előkészítése során. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, kellő megbízható történeti forrással kell rendelkeznünk, amelyek alapján a diákok önálló döntéseiket, tárgyalási pozícióikat, saját érvelési rendszerüket kidolgozhatják. Olyan történeti forrásokat kell felhasználnunk, amelyek hitelesek voltak egy-egy adott korszakban. A felkészülés időszakában a diákok számára biztosítani kell a megfelelő minőségű referenciadokumentumokat és azt, hogy a hiteles történeti források legyenek a szimulációs gyakorlat folyamán is a diákok kezében. Szükség van megbízható történelmi térképekre, alapos statisztikai táblákra és hasonló eszközökre a hatékony és történetileg hiteles döntéshozatal és tevékenység érdekében. Ez a kihívás alapvető kérdést vet fel a pedagógus számára, amikor a szimulációs gyakorlatot megtervezi. Azt, hogy egy adott megtörtént, valódi történeti eseményre koncentrálunk és azt modellezünk vagy egy fiktív eseménysort kívánunk úgy modellezni, hogy az adott szituáció hiteles történeti forrásokra épüljön és mintegy szintetizálja egy adott korszak főbb jellemvonásait. Természetesen válaszunkat a választott témakör nagyban meghatározza. Léteznek olyan esetek, amikor a munkához jelentős előzetes adatgyűjtésre van szükség és a választott történeti témakör túl specifikusnak bizonyul ahhoz, hogy tükrözze mindazokat a tényezőket, amelyek további történeti reflexióra alkalmasak. Számos oktatási szakember véleménye az, hogy hasznosabb olyan szimulációs gyakorlatokat terveznünk, amelyek megkövetelik a döntéshozatalt vagy egy adott megállapodás, konszenzus kialakítását a diákoktól. Amennyiben a gyakorlat elején meg tudjuk fogalmazni diákjaink számára, hogy milyen elfogadható eredményeket várhatunk el a vitákból, prezentációkból, nagyobb hatékonysággal alakíthatjuk ki a történeti látásmódot. A teljesen nyitott végű szimulációs gyakorlatok és helyzetgyakorlatok akkor igazán hatékonyak és sikeresek, ha motivált és jól felkészült résztvevőkkel hajtjuk őket végre, ugyanakkor a nyitott végű, az eredményeket nem definiáló gyakorlatok végződhetnek teljes káoszban is, bármilyen kézzel fogható pedagógiai haszon nélkül.
Szimulációs gyakorlatok értékelése
A diákok szeretik ezeket a tevékenységeket, nagyon lelkesen és aktívan vesznek részt bennük Európa-szerte. E gyakorlatok erőteljes, dinamikus tanítási eszközök a tanárok kezében, viszont tisztában kell lennünk ezek költségeivel. Költséghatékonynak kell tehát lennünk és a ráfordított időt és más erőforrásokat megfelelő módon kell hasznosítani ahhoz, hogy megérje a befektetés. Nagyon fontos, hogy részletesen értékeljük a gyakorlatokat, részben a diákok nézőpontjából, részben pedig a tanár saját megfigyeléseit, észrevételeit felhasználva.
Amikor arról döntünk, hogy hogyan tervezzünk szimulációs gyakorlatot, a következő kérdéseknek kell figyelmet szentelnünk. Mielőtt hozzálátnánk a tervezéshez is, határozzuk meg a következőket:
Utólag az alábbi kérdések tehetők fel: